54. Kékszalag 2022

versenybeszámoló

2022. július 14 – 16.

A lehetetlen küldetés

1. rész – A felkészülés

Aki picit is ért a vitorlázáshoz, az jól tudja, hogy az év legfontosabb versenyén, a Kékszalagon egy árbóctörés után résztvenni, és ott bármilyen komolyabb eredményt elérni, szinte teljesen lehetetlen. Egy ilyen teljesen egyedi karbonárbócot, amit mi is használtunk az RSM AC45 katamaránon, annak 23 méter hosszúságával, nagyméretű profiljával és egyedi felszereléseivel, ennek a teljes rendszernek a pótlása, beállítása majd megtanulása, hosszú – hosszú hónapok, de inkább egy teljes év munkáját kívánja meg. Ez a speciális árbóc Magyarországon nem kapható, ezt egyedileg kell megterveztetni és legyártatni.

tovább olvasom

Azonban egy hónappal a Kékszalag előtt, az Ezüstszalag éjszakai vitorlásversenyen, vezető pozícióban egy fantasztikus száguldást követően az árbócunk elfáradt és darabokra tört, így minden esélyünk elszállt, hogy a címűnket újra megtudjuk védeni. A versenyig hátralévő hónap semmire nem volt elég, ebben a helyzetben minden csapat azonnal összecsomagolt és elpakolt volna.

Ezek a gondolatok jártak a fejünkben, amikor Badacsony alatt az esti naplementében szedtük össze az árbocunk maradványait. A több darabra tört árbóc tejesen menthetetlen volt, szó szerint ropira’ tört. Korábban, 4 évvel ezelőtt már egyszer eltörtük ezt az árbócot, akkor egy borulást követően tört le a felső rész, amit akkor más lehetőség híján saját magunk építettünk újjá, a teljes felső, közel 6 méteres darabot, de ami most megmaradt az árbócból, az semmire sem volt már jó, ipari hulladék lett az egészből.

Ezen a ponton fel kellett magunknak tennünk komolyan a kérdést, hogy elpakolunk, vagy vállaljuk egy új árbóc megépítésnek rögös és amúgy előre borítékolhatóan kevés sikerrel kecsegtető útját. De persze nem mi lennénk az RSM csapata, ha már a kikötőbe visszavontatás alatt, a sötét éjszakában, a viharosra erősödő szélben nem a megoldáson gondolkodtunk volna.

Egy rendkívül intenzív egyeztetés és telefonálgatást követően már a következő hét elején találtunk egy jónak tűnő megoldást, ami a Litkey csapat felől érkezett. A Litkey Farkas által használt D35-ös hajó módosított árbócának megvásárlásával, majd annak további átalakításával és átszerelvényezésével sikerült egy használhatónak tűnő árbócot építenünk a csapat valóban áldozatos munkájának köszönhetően. Ehhez rengeteg segítséget kaptunk, és itt nagyon fontos megemlítenünk a Bart Composites műhely hihetetlen segítségét, és a két csapattagunk, Bali István és Molnár Dávid elképesztő munkáját, amiért nem lehetünk elég hálásak nekik.

Felemelő érzés volt, hogy a rajongó’ táborunk is milyen elkötelezett volt a csapat mellett, rengeteg támogató visszajelzés érkezett hozzánk, és a szponzoraink is egytől egyig a további támogatásukról biztosítottak minket. Azt is érdekes volt látni, hogy mindenki biztos volt benne, hogy megoldjuk ezt a problémát, hiszen mi vagyunk az RSM TEAM, de azért lássuk be, kevés esélyünk volt valóban használható megoldást találnunk.

Az új árbóc végül a vártnál jobb minőségben a rajt idejére elkészült, sikeresen be is állítottuk, kipróbáltuk, majd egy újabb kidaruzás és két napos megerősítés után véglegesen beszerelésre került a hajóba, így a feladat nagyobbik részét sikeresen, RSM színvonalon megoldottuk.

Azonban az időjárás a Kékszalag előtti két hétben kicsit sem volt támogató jellegű, gyakorlatilag megállás nélkül erős, pöffös szél fújt, így a hajóval szinte semmit nem tudtunk már gyakorolni, a beállításokat már nem sikerült megtalálnunk, a hajót már nem sikerült bevitorláznunk, ezzel pedig érezhetően csökkent az esélyünk arra, hogy előkelő helyet érjünk el az idei versenyen.

Persze aki közelről ismeri az RSM csapatot, az tudja jól, hogy bár a kialakult helyzetet felismertük, de picit sem csüggedtünk, minden tőlünk telhetőt megtettünk, és az árbóc törés ellenére mégis időben odaálltunk a Kékszalag rajtjára.

2. rész - A verseny

A korábbi évek győzelmei, különösen az RSM Team utolsó két Kékszalag győzelme elindítottak egy újabb fejlesztési hullámot a katamaránok körében, így idén a Fifty-Fifty egy teljesen új, könnyebb hajóval érkezett a versenyre, elkészült a másik AC45, a Prospex hajója is, és a többi csapat is hatalmas energiákat fektetett a felkészülésbe. A Django, a Ribstroy és a Team Kaáli is külföldi edzőkkel és versenyzőkkel erősítettek, a Nanushka teljesen új vitorlaszettel és jóval többet készült az idei versenyre, illetve jól láthatóan Farky-t is elkapta a versenyláz, így 13 győzelemmel a háta mögött idén ő is nagyon veszélyes ellenfélnek tűnt.

tovább olvasom

A kevés gyakorlási lehetőség az új árbóccal nem vette el a kedvünket, nyugodtan és motiváltan érkeztünk a verseny rajtvonalára. A szél a vártnál erősebbnek tűnt, és nem látszódott egyelőre semmi leállás, ez nem nekünk kedvezett, különösen nem az új, eddig ki nem próbált árbocunknak.

A 9 órás rajtot a legjobban mi kaptuk el és igen jó sebességgel indultunk a kenesei bója irányába. A raumos irány miatt a szarvasos vitorlánkkal eleinte igen jó tempóban tudtunk haladni, látható előnyt is sikerült ebből kovácsolni. Ez Kenese felé, a táv háromnegyedéig ki is tartott szépen, mikor is a déli part felől megjelent a Fifty-Fifty, és ugyan élesebben kellett haladnia, mint nekünk, de a sebessége meggyőző volt az amúgy stabil kifújt, erős szélben, így itt kerültek elénk előszőr.
Északi oldalról is feltűntek a többiek, Nanushka, Prospex, Team Kaáli, így itt jött a felismerés, hogy a raumos szakaszban a korábbi előnyünk ma egészen biztosan nincs meg.

Érkezünk Kenesére, a löszfal megemeli a szelet, így ezzel jelentősen le is gyengül, harmadik helyen vesszük a bóját, előttünk a Team Kaáli és a Fifty-Fifty, egy-két hajóhossz különbséggel, akik egyből a déli part felé veszik az irányt. Mi gyors döntés után kifordulunk, visszamegyünk az északi oldalon még jól látható szélért, páran követnek minket, Fifty-Fifty , Team Kaáli, Prospex, azonban a Nanushka és a Djangó továbbra is a déli partot válassza. A mi választásunk a jó döntés, a déli oldal megáll teljesen, gyakorlatilag ez az a pont, ahol egy rövid időre újra átvesszük a vezetést, de a siófoki kreuz során a Fifty-Fifty újra elénk kerül.

Siófokon még stabilan a második helyen vagyunk, de érkeznek sorban a D35-ös katamaránok mögöttünk, ami számunkra nem sok jóval kecsegtet. Keszthelyig kb. 50 km-et kell légtávolságban megtennünk, ami a dél, délnyugati szelet tekintve végig kreuzot jelent, amiben a D35-ös hajók jóval hatékonyabbak, mint a mi hajónk. Tihany előtt a kardinális jel mellett fel is ülünk a sekély vízben egy rövid időre, ezzel a D35-ök még közelebb kerülnek hozzánk. Tihanynál a Fifty-Fifty már jól látható előnyre tesz szert, mi a második helyen megyünk át, de már nyakunkban az egész katamarán mezőny, rögtön mögöttünk a Team Kaáli hajó.

Keszthelyig végig kreuzolunk, próbáljuk beállítani a hajót, érezzük, hogy lassúak vagyunk, sorban utolérnek, majd le is hagynak minket a többiek. Ezzel persze számoltunk előre, így ezen a szakaszon annyi volt a célunk, hogy minimalizáljuk a hátrányunkat a keszthelyi bójáig és maradjunk együtt a mezőnnyel. A Fifty-Fifty száguld, ez az ő szele, gyorsan sok-sok kilométeres előnyre tesz szert, így, amennyiben nem áll meg a szél, akkor az idei Kékszalagon már csak a második helyre lehet lőni.

De a szél Keszthelyen sem áll meg, Györöknél már szembe jön a kétárbocos katamarán, amikor mi még csak Keszthely felé tartunk, itt már nagyon komoly előnyük van, mi pedig lassan az üldöző boly végére csúszunk vissza.

Keszthelyt 6. helyen vesszük, bár a hajók közel vannak egymáshoz, ez mégsem az, amire egész évben készültünk, de most jön a raumos szakasz, az nekünk az erősségünk volt mindig.

De nem ma!

A györöki csúcsnál visszafelé a D35-ös flotta a déli partot válassza, mi egyedüliként felmegyünk egy hosszú takkal északra. A döntés nagyon jól fizet, egy vonalba kerülünk a D35-ös mezőnnyel, amit itt már csak be kellene realizálnunk. Itt azonban nagyot hibázunk, bevállalunk még egy északi takkot, 19-re lapot húzunk, de ez már nem fizet, délen is megindulnak a katamaránok, nekünk pedig Badacsony megemeli és így lecsökkenti a szél erejét, így oda a realizálás lehetősége. Nem igazán megy a hajó mélységet, nem jók a beállítások, a hajót továbbra is túlságosan óvatosan kezeljük, így aztán bár jó sebességgel, közel 20 csomóval, de csak Földvár magasságában érjük utol a Ribstoryt, a Djangot, kerül közelebb az üldöző boly régóta vezető hajója a Team Kaáli, és a szintén előttünk lévő Prospex.

Eközben befut Füreden a Fifty-Fifty, így az első helyről idén már szó sem lehet.

Irány a cső, majd Füred, erősödő, rugdalózó szél fogad minket, itt már nem sok mindent lehet javítani, előttünk befut Team Kaáli és a Prospex, nekünk a 4. hely marad, nagyon kevés idővel maradunk csak le tőlük, a három hajó szorosan fut be.

Egyik szemünk sír, de a másik sem nevet! Hiszen a 4. hely egyfelől jóval rosszabb eredmény, mint amire a hajó és a csapat képes, másfelől egy hatalmas csoda és egy fantasztikus siker, hogy egyáltalán oda tudtunk állni a rajtvonalra és becsülettel tudtuk teljesíteni a távot az árboctörésünket követően. Utólag megállapítjuk, hogy az új árbóc lényegesen jobban sikerült, mint azt gondoltuk, sokkal jobban tudtuk volna azt terhelni, ezen keresztül nagyobb sebességre lett volna képes a hajó, a dobogós hely, ami a célkitűzése volt a csapatnak, biztosan meglett volna, ha nem ilyen későn jön a felismerés, hogy mit is tud valójában az új technika.

Szívből Gratulálunk a győztes hajónak az új rekordidőhöz, és a Fifty-Fifty csapatának az új hajó fejlesztéséhez, a 2. és 3. helyezettnek a dobogós helyekhez, amúgy nagyon szép harc zajlott a 3 hajó között, ami emlékezetes marad számunkra.

A jövő évi felkészülés már elindult, a tanulságokat levontuk, mert hogy azért abból jó sok volt, de már most teljes lendülettel készülünk a jövő évi versenyszezonra, drukkoljatok nekünk továbbra is.

Köszönjük Farkynak az árbócot, enélkül nem tudtunk volna indulni az idei versenyen, köszönjük a Bart Compositnak a hatalmas segítséget, amit az árbóc átépítése során nyújtottak nekünk, Király Zsoltinak és Vilikének az árbóc hajnali szállítását, Józsi bácsinak, a hajógyári király darusnak, a darusok királyának a rengeteg türelmet és a precíz daruzást, Paulovits Dénesnek, Dininek és a többi vitorlás csapatnak a felajánlott segítséget. Köszönjük a követőink és szurkolóink támogatását, és ezt rengeteg jó szót, amit ebben a nehéz időszakban kaptunk Tőletek! Köszönjük szépen!